Írtam a divat emberek agyat manipuláló hozzáállásáról. Demagógia lett volna ahhoz a poszthoz írni, hogy amit mi napi "jaj, de fontos" dolognak tartunk, az a világ másik oldalán emberek kizsákmányolása és napi "dögölj bele" dolog.
Nyilván ez is olyan, amit kritikusan nézzünk. Egyrészt ettől a divat szempontjai (már amennyiben józanak) nem válnak értelmetlenné, és ez egy "valóságshow" műfaj, aminek mintha szabálya lenne, hogy hazudjanak benne, mégis...
Az interneten egyre több kritika fogalmazódik meg a csajozós kezdeményezésekkel kapcsolatban. (pl. itt.) Ha valaki nem ismerné ezeket a PUA (Pick Up Artist: felszedő művész) oldalakat röviden elég ha a következőket tudja. Van egy magát randigurunak és/vagy PUA-nak tartott vezető, aki a csajozásban járatlan, bénázó fiúknak, sőt, a rendszerből adódóan inkább 30 felettieknek segít becsajozni, sőt alfahímmé válni.
A kritikák jogosak. Az egész pszichológiai játszmákra épül, vagyis módszerekre, amelyek nem az őszinteségre építenek, hanem módszerekre, amelyek akkor is működnek, ha úgy éreznénk ellene mond annak, amit ösztönösen, vagy akár tudatosan is tennénk.
Másfelől, nem vagyok elutasító minden tekintetben. Még talán van benne némi igazság is, hogy ezek a módszerek nem örök érvényűek, hanem csak segítenek abban, hogy fejlődj és alakulj, aztán nem magadra kényszerített, de működő eszközök lesznek ezek, hanem te alakulsz át. Elvileg magabiztos férfivé. Elvileg.
Probléma, ha valaki megakad azon a szinten, hogy a cél tehát, hogy meg sem álljunk és csajozzunk, mert attól vagyok sikeres, hogy minél több csajt megszerzek. Obszcénul szándékosan nem fogalmazom meg az előző mondatot. Ha valaki megtalálja ugyanis azt, aki neki való (és remélhetőleg fordítva is), akkor ezzel le kell álljon. Le tud? Ez maradjon nyitott kérdés.
Másik pozitívum: a nőknek például lehetőség ez. Nemcsak azért, mert így látják majd, hogy mikor jönnek a férfiak játszmákkal, az őszinte valójuk helyett. Kifejezetten humoros, amikor a PUA-s videókon nők is részt vesznek. Szerintem olyan lesznek mint a pszichológusok, mindenhol játszmás férfiakat fognak látni, még ott is, ahol nincsenek. Nem szerencsés ez sem.
A legfontosabban el ne felejtsem: a nők magukba nézhetnek. Láthatják, hogy milyen sok mindenben mások által programozottak, számos dologban automatizáltak (félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy a férfiak nem.). Ha nem így lenne, az általános női puaanatómia nem működne. Valójában pont ez az a pont, ahol ezek a rendszerek olyanoknak is segítenek, akik nem alfahímekké és nőcsábászokká akarnak válni, csak eszközt keresnek arra, hogy a nők irreális elvárás falai mögé jussanak.
Sok nő egyszerűen azért passzol egy kapcsolatot (már a lehetőségét is), mert nem fér bele a pasi (amúgy férfiként nem igazolható) elvárásaiba. Ilyenek például, hogy van-e motorja, milyen a cipője, stb. (erről írtam egy korábbi posztban.) Sok nő levetkőzi ezt a 30-as éveinek végére, talán nem véletlen, hogy sok válás is van akkor, illetve “megváltozik az ízlésük”.
Azt látom, hogy a legnépszerűbb csajozós oldalak, főleg amelyik kinövi magát, lassan átmegy inkább önismeret-önfejlesztőbe, ami megint csak mutat valamit. Mutatja, hogy a férfiakból mi hiányzik.
Nem a bolgárok és egy ukrán város focizik, hanem történészek játszanak itt a gyilkos, hol a gyilkost. Na nem szó szerint, hanem amolyan ízléstelen plágium módon.
Most komolyan, el nem tudom mondani mennyire unalmas már a terrorista muszlim és pedofil pap sablon. Magyarországon meg ha nem vagy se tudós, se pap, akkor megkérdezik tudós? Ja, akkor plágium. Olyan ez mint egy B kategóriás film. Ráadásul hányan beveszik ezeket, mert sokan úgy cumizzák le ezeket a manipulatív infomorzsákat mintha ez tenné őket tájékozottá.
Schimtt Pál, majd Gyurcsány dolgozata is kiverte a biztosítékot nálam. Már akkor mondtam, hogy ha valaki diplomázik, doktorál az tudja, hogy mennyi munkával és mennyi vizsgával, nem utolsó sorban ellenőrzéssel jár. Aki a védés után plágiummal gyanúsít valakit az hülyének néz egy tucat professzort és tudóst.
Aki előbb csinálja az meg csinálja hivatalosan, nem a Kézimunka magazinban.
Legyen végre szakmai vita ebben az országban, persze legyünk korrektek: legyen politikailag elfogulatlan szakmai írás is, de innen most egy lépéssel még visszább léptünk.
Tegnap a Ridikül (gondolom az ismétlését) néztem este a TV-ben.
Soha nem kedveltem a divatmániát, de főleg azokat nem, akik ezzel akarják eltakarni, hogy mekkora üresség van mögöttük. Ha mégsincs, akkor meg minek takargatni?
A műsorban divatszakemberek mondogatták a tutit, melyben volt igazság, és mégis kimozdított nyugalmi állapotomból.
Az egyik "a nem kényelmes, hanem divatos kell legyen" kijelentésük. Ha saját szűklátókörűségükkel hencegnék, azt mondanám, hogy menjél falura, és hamar megváltozik a hozzáállásod.
Ha nem autóval mész háztól-házig (hanem pl. gyalog), ha nem csak sportból futsz (hanem pl. mert nem éred el a 8.20-ast), ha nem csak házibuliba mész (hanem gyalog jársz át a szomszéd településre dolgozni), ha otthon bekapcsolod a sütőt (először évek után), és sorolhatnám, rájössz, hogy az öltözeted valójában az életformád is.
Persze ez nem zárja ki, hogy legyen egy formális, alkalmi öltözéked is. Ám a hétköznapi ruhája egy olyan embernek, aki nem egy modern konzumfalanszertben él, nem "napi kényelmetlen, de divatos".
Nehéz nem emlékeznem ilyenkor arra, amikor egyszer egy színtiszta cigány településre vittünk segélyadományokat, elsősorban ruhákat. A lakosokat nem érdekelte a drága szőrme, de még a bőrkabát sem. A szabadidő ruhára fájt a foguk! Megkérdeztem őket, hogy magyarázzák már nekem el mire jó ez? Hiszen ezek drága cuccok, a szabadidő meg semmit sem ér.
Nem ér semmit-e? - kérdezték. Kényelmes, meleg, nem kell félteni...
Csak bámultam, de igazuk volt. Az ő szegényes környezetbeli mindennapjaikban inkább kiröhögnék egymást drága cuccokban, és nem is érezné magát jól benne.
Nem azt mondom, hogy ez lenne a jó példa, de ahogy ők sem győztek meg, az ellenkezőjéről sem tudtak.
Itt jön képbe a másik téma. A cipő. Nem egy ember férfi és nő okosított már róla, hogy nekik az számít egy emberen, hogy milyen cipőben van. Ha gáz a ruhája, akkor biztos csak nem értjük milyen divat szerint öltözik, mert a cipője rendben van.
Fától az erdőt?
Vannak olyan emberek, akik úgy keresnek párt maguknak, hogy mi a neve, mert bizonyos névtől rögtön elallélnak. Aztán van, aki azt nézi, hogy szép fogsora legyen. Ha nincs ilyene, akkor lehet ő akárki, akármennyi pénze, akármennyi esze, kedvessége csak egy rakás szerencsétlenség az ő szemében.
A cipő azonban sokkal elterjedtebb ragály. Ha csak azt vennénk, hogy a nagyon igénytelen és igényes cipő még érthető lenne, de amikor márkákról, stílusról, színvilágról beszélnek, akkor az egyéniséget ölik vele.
Vannak szubkultúrák. A Martens bakancs, a Bomber dzseki, vagy a fekete szegecses, fekete ruhás-szoknyás gruftis például nem stílus igazán, inkább életforma. Sokkal többet fejeznek ki ezek, vagy épp a szabadidőruha, és még sorolhatnám mint egy "én másképp kötöttem volna be a cipő, ezért nem állok vele szóba" stílus.
Hány és hány kapcsolat megy azzal már a kezdetén a sufniba, hogy a külső alapján ítélünk. Hányan élnek egy laborban és hagyják, hogy az üzlet szívja őket be, és ez alapján hozzák meg a döntéseiket. Aztán szenvednek, mert a szép cipő fölött, majd benne nem az lakozik, ami látszott.
A közbeszéd és a sajtó tele van előre megrágott magyarázatokkal. Ráadásul mintha ránk akarnák kényszeríteni, hogy a "valakik" által legyártott táborok egyikébe tartozzunk.
Már iskolás koromban is zavart ez. Azért, mert Ferit úgy nevezték, hogy "dobberman", akkor most én is csak így szólíthatom? Ki találta ki? Miért?
Akkor nem tudtam miért kovalens kötés az a kötés, de kb. másfél évtized után újra kémiáznom kellett és megértettem a szó jelentését! Na, de mert nem tudtam hülye is voltam?
Ma sokunkat azért nem értékelnek sokra, mert másképp gondolkodunk.
Hadd írjak még példát erre: homofób vagy homofil vagy? jobb vagy baloldali? vannak földönkívüliek vagy nincsenek? Ezek mind olyan kérdések, amikre az emberek többsége egy döntést hoz. Általában nem is a maga által végigvizsgáltat, hanem vagy a hatásnak megfelelőt (ahogy hat rá pl. a média), vagy az ellenhatásnak megfelelőt (pl. csak azt hallani, hogy globális felmelegedés van, hát csakazértsem!).
Nem gondolom, hogy minden esetben igazam van, de itt az idő, hogy gondolatforradalmat indítsak. Vajon hányan vannak olyanok, akik nem fáradtak még bele, hogy egyik falka védelmét sem élvezik...